A 2000-es évek elején, amikor már webes projektekkel foglalkoztunk, csak néhányan voltunk a cégben. Ráadásul igencsak jól működtünk. Nagyjából pont fogalmunk sem volt, mit csinálunk, de tettük a dolgunkat, tanultunk. Igen, voltak excelben készült drótvázak, meg flash intro, és oldal betöltés számlálók. :) Így visszatekintve és átgondolva, már tudom mitől voltunk hatékonyak.
Egy apró csapatból álltunk, amiben volt egy projekt menedzser, egy fejlesztő, egy grafikus és mindannyian terveztünk, méghozzá közösen, együtt az ügyféllel. Beszélgettünk olyanokkal, akiknek készült, sőt emberek kezébe is adtuk a terméket, ha nem is a tényleges felhasználókéba. Akkor nem tudtuk, hogy gyakorlatilag felhasználói kutatásokat, teszteléseket csinálunk, egyszerűen csak józan paraszti ésszel jót akartunk kreálni. Működött.
Az első lépcsőfok
Aztán hirtelen nőni kezdtünk, egyre több lett a munka. 10–15 főig gyorsan pörögtek az események. Ekkor jött el az a fejlődési lépcsőfok, amikor rogyadozni kezdtek a projektek. Szükség lett szervezeti felépítésre, középvezetői rétegre. Nehéz ezt megugrani, de sikerült, ha nem is elsőre. Azóta számtalan felállást próbáltunk ki, de az igazit nem találtuk meg. Sok hasonló és nagyobb cég vezetőivel beszélgettem már erről, illetve számtalan cikket, interjút olvastam a nagyvilágban működő cégek vezetőivel. A konklúzió: senki sem találja az ideális modellt.
A második lépcsőfok
Utána jön a következő fejlődési lépcsőfok. A tisztulásé. A 20–30 fős szervezetben szinte biztosan vannak olyan szereplők, főleg középvezetői szinten, akik több munkakört visznek. Több mindenért felelnek, így valójában egyik területüket sem tudják 100%-osan ellátni. Emiatt komoly feszültségek vannak, és ez erősen kihat a profitabilitásra is. Arról nem beszélve, hogy ezek a „multiarcok” csakhamar durván kiégnek.
Erről a lépcsőfokról úgy lehet tovább lépni, ha minden csapattag egyetlen, jól körülhatárolt és definált feladatkörrel bír. Ergo bővülni kell minőségi kollégákkal. Sokkal. Tekintve, hogy milyen kevés a (jó) szakember, nem egyszerű a feladat. Egyáltalán nem. Vagyis ez egyáltalán nem kizárólag tőke kérdése. Az viszont igen, hogy ekkora méretnél a cég még nem képes akkora bevételt generálni, hogy elegendő mennyiségű pénzt fordítson kutatás-fejlesztésre. Márpedig, ha nincs K-F, akkor nincs fejlődés, nincs innováció. Anélkül viszont garantált a lemaradás.
Nem véletlenül írtam fentebb, hogy több mint 15 éve, hogyan lehettünk hatékonyak. Azt gondolom, hogy pontosan azt a felépítést kell követni. Sejteket kell létrehozni. Sokat. Organikus szervezetet. Design sejt, Web sejt, App sejt, IoT sejt… Mi már át is álltunk, és folyamatosan ezen dolgozunk. Például egy webes sejt az fpsben így néz ki: 1 projekt menedzser, 2–3 webfejlesztő, 1 graphic/UI designer, 1 UX designer. Szerintünk így lehet hasznos és jó terméket létrehozni, méghozzá hatékonyan.
Magyar digitális „ügynökségek”
Magyarországon elképesztően sok kis cég van, akik nem tudták megugrani az első fejlődési lépcsőfokot. A kis műhelyek nagyszerű munkát végeznek, de nem piaci tényezők. Illetve van néhány UX-re fókuszáló cég, akik egyik hátránya, hogy nem tudják vállalni a fejlesztést. Mondhatod, hogy együttműködnek fejlesztő cégekkel, bevonják a programozókat a tervezési folyamatba, de a tapasztalatom az, hogy ez nem olyan könnyű és egyszerű, mint amilyennek hangzik. Az ideális az, ha házon belül megvan a technológiai tudás is. A másik hátrányuk, hogy nem tudnak több nagy ügyfelet párhuzamosan megfelelően kiszolgálni. Az első lépcső határán lebegők pedig épp a megfelelő minőséggel küzdenek.
Az első két lépcsőfok között már nagyságrendekkel kevesebb cég található. Velük az a baj, hogy bár jó minőséget tudnak garantálni, de nagyobb volument nem képesek kiszolgálni és nem elég stabilak. Sem szervezetileg, sem gazdaságilag.
A második lépcső felett viszont csak néhány cég található, akik időközben mind egy nagyobb multinacionális vállalat részévé váltak és/vagy alapvetően nem magyar piacra dolgoznak. Itt tátong a címben emlegetett űr.
Kereslet
Jelenleg is óriási a kereslet, ami ráadásul folyamatosan nő. Mire? Főleg tervezésre, azaz designra. Olyan digitális termékekre, melyeket a felhasználók szeretnek, örömmel használnak, számukra értékes és hasznos, hiteles, vonzó, netán érzelmileg kötődnek hozzá. Mitöbb profitot termel a tulajdonosának, az üzemeltetőinek, akik szívesen dolgoznak vele.
Mindeközben ügyfél oldalon sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy mennyivel komplexebbek lettek a digitális termékeik, így nemhogy egyszerűbb és olcsóbb lett a tervezés, hanem épp ellenkezőleg: sokrétűbb és ennek megfelelően drágább. Azaz a piac passzívan is bővül. Ha az ügynökségek nem képesek együtt növekedni a feladatok összetettségével, akkor lényegében a meglévő ügyfeleiket sem tudják kiszolgálni.
Az igazság az, hogy igazából nincsenek nagy volumenben dolgozó, magas minőséget nyújtó digitális ügynökségek Magyarországon. Pedig nagy szükség van rájuk. Hogyan tudnám ezt a fajta digitális ügynökséget megfogalmazni?
Digitális ügynökség
Így: Ember-központú digitális termék tervezéssel és fejlesztéssel foglalkozó ügynökség. Nem média, nem marketing. Ilyen mondjuk az fps. :) Mi meg épp most ugorjuk át a második lépcsőt és fogjuk kitölteni az űrt. Hogyan? Hamarosan megtudod!
Megosztom
Tweetelem
Megosztom
Hozzászólások