A pálya füve magasabb volt a szokásosnál

Megvan a brief! Gyerünk, rántsunk össze gyorsan egy pettinget (aka meeting), üljön be a csapat és mehet az ötletelés ezerrel. Időpont ok, már bent is vagyunk öten–hatan a tárgyalóban. Még moderátor is van, aki nyomban belevág a sztoriba, ismerteti az alapinfókat, mindenki figyel, van aki még jegyzetel is. Minden frankó, végre indulhat a problémamegoldás. Nyomban aktivizálódik egy, vagy két arc és mondja az ötletét. Szépen haladunk, két ember tolja, fejleszti az elképzelést, a többiek figyelnek, időnként elhangzik a kérdés: – Egyetértetek? Mindenki bólogat.

Elérkezik az első mélypont, megáll a nagy lendület, csend honol, majd újra fellángol a páros egyik tagja, továbbfonja a szálat és így tovább. Közben elhangzik párszor a „Mit gondoltok?” kérdés is, „Szerintem jó lesz” reakciókkal. Végül nagy nehezen, de megszületik a koncepció, ami egyébként tök jó, mindenkinek tetszik. Vége. Mehetünk a dolgunkra.

Csapatban dolgozni jó, csapatot vezetni szintén. A fenti történet jellemző a munkánkra, de valahogy mindig az volt az érzésem, hogy beragadnak ötletek, lehetne sokkal jobb a végeredmény. Valami módon rá kell venni a többieket is, hogy aktivzálódjanak, dobják be a közösbe, ami bennük van. Aztán megértettem.

Brainstorming

Az a helyzet, hogy egy kis csoport (mint esetünkben) együtt dolgozva körülbelül fele annyi megoldást tud adni egy nehéz problémára, mintha egyénenként dolgoznának.

Miért?

Vannak más okok is, amiért nem osztjuk meg a gondolatainkat:

• sokan szégyenlősek, félénkek, bátortalanok vagyunk
• esetleg félünk attól, hogy a többiek azt gondolják rólunk, nem értünk hozzá
• vagy csak egyszerűen kerülni akarjuk a konfliktust
• engedünk a csoport nyomásának

Mi mind egyéniségek vagyunk

Én nem. :)
Az ember egy csoporton belül folyamatosan alkalmazkodik a többiekhez. Miért? Mert igazából nem akar különbözni, mert fél a közösség kitaszításától, mert biztonságban akarja érezni magát. A csoport tagjai tudattalanul minimalizálni akarják a konfliktust, gyors konszenzusra törökednek úgy, hogy közben inkább figyelmen kívül hagynak alternatív nézőpontokat. Csekkold ezt a vicces videót a konformitásról. Igen, birkák vagyunk.

Mi akkor a megoldás?

Egyszerű. Ismertesd a briefet. Utána mindenki dolgozzon egyénileg a saját megoldásán. Majd dominancia szerinti sorrendben mutassák be egyenként az ötletet, arra senki, semmilyen formában (se szóban, se metakommunikációval) ne reagáljon (csak jegyzeteljen magának), a végén pedig vitassák meg az eredményt.

Dominancia szerinti sorrendben

Igen. A domináns egyéniség, vagy az egyén szervezeten belüli helyzete mind nyomást gyakorol a többiekre. Érdemes ezért olyan sorrendben haladni, ahol a legcsendesebb, legkisebb dominanciával megáldott (jellemzően introvertált) egyén kezdi a sort.

Tapasztalatból mondom, több ízben kipróbáltuk és mondhatom nagyszerű ötletek kerülnek elő, amelyek eddig sosem, mindenki sokkal élvezetesebbnek találja a pettingeket (még mindig meeting) és többet tanulunk egymástól, mint valaha.

Köszönöm a zseniális Szociálpszichológia coursera kurzusnak, ahol ezeket az ismereteket találtam.