2020. november 20.

logo-v34-final-final-8.ai

10 perc olvasási idő

logo-v34-final-final-8.ai

A pszichológiát a tervezési folyamatoknál elsősorban a UX-design-nal kapcsolatban szokták emlegetni, pedig a grafikai tervezésnél pont úgy jelen van, csak épp „one on one” terápia történik.

Míg egy felhasználói felület kialakításánál támaszkodhatunk célcsoportokra, kutatásokra, tesztekre, addig a grafikai tervezés mögött nem áll tudományos és kézzelfogható háttér.
Csak a tervező van és az ügyfél, illetve tompításnak közvetítő felek. Mi a tervező nézőpontjából ismerkedünk a céggel, a célcsoportjaival, a tevékenységi körét próbáljuk megtanulni. Ha ezeken túl vagyunk, következik a jó öreg inspirálódás, amikor olyan munkákból táplálkozunk, amik soha nem ügyfélnek készültek, vagy pedig olyan elképesztő szerencse hatására lettek elfogadva, hogy mindenki büszke lehet rá.

Innentől következik a neheze, ugyanis az ügyfelet senki nem szeretné megismerni, nincs benne a gyakorlatban, hogy az ő problémáit, szerelmeit felfedezzük. Ez pedig nagyon nincs így rendben, ha emberekkel, embereknek dolgozunk, az empátiának benne kell lennie a gyakorlatban. Ez a hiba pont úgy jelen van egy kampány tervezésénél, mint egy új arculat létrehozásánál, csak az utóbbiban jobban szembeötlik. Pont ezért az utóbbi alapján írom a gondolataimat.

A tervezés

Az első tervezési kör alatt már rögtön szembejön az első probléma: hány tervet küldjünk?
A bevett gyakorlat 3 kiválasztott terv. Ebből mi már egyet szeretünk igazán, egyet az account, egyet a kreatív, és egyet egy random ember az irodából, aki csak rámutat egy félkész tervre mosdóba menet, hogy „ez de jól néz ki!” (a designereket érdemes a forgalmas csomópontoktól minél távolabb ültetni). Van, aki csak egy tervet küld, hogy „ez az!”. Rizikós játék, mert könnyedén vétózhatják, ugyanakkor lehet hatékony is, és a szakmai szempontok védve vannak. Van olyan, aki 3 teljesen különböző tervvel próbálja kideríteni az ügyfél jellemét. Én is csináltam, de sokszor az jött le ügyféloldalon, hogy nem tudom mit csinálok, hiszen csak lövök mindenre.

Mindenkinek más tetszik, és ha megkérdezzük nekik miért az, akkor kézzelfogható választ nem kapunk. Nem is lehet igazán adni, mi sem tudnánk, csak bullshitet.

Az elküldött tervek után nagy szerencsével az ügyfél kiválaszt egyet, amit tovább kell piszkálni, jó esetben nem a maradékok összegyúrásával. Ha nincs ilyen szerencsénk, akkor új körök jönnek.

Ilyenkor a designer szereti hangoztatni, hogy nem az ügyfélnek csináljuk a logót hanem az ő ügyfeleinek, nekik kell tetszenie. Ámde ha mélyen magunkba nézünk, akkor sajnos be kell vallanunk, mi is magunknak csináljuk a tervet. Már elképzeljük a behance projektet, dribbble likeok számát, vagy a logó hatására exponenciálisan növekvő fizetésünket, a kreatívos cikket, amit csak édesanyánk fog elolvasni.

Kiknek dolgozunk

Ahhoz, hogy az ügyfeleknek a megfelelő logókat adjuk, érdemes fejben kitölteni róluk néhány személyiségtesztet és nagyjából felmérni milyen személyiségtípusok. De természetesen ez csak konyhapszichológia, feltevések, és nem érdemes rögtön rásütni valakire, hogy ismerjük és tudjuk mi működik nála, vagy hogy milyen ember. Néhány példa nehezebb esetekről, akikkel már találkoztam.

Még mielőtt bárki megkövezne, olyan személyiségjegyeket emeltem ki, amik bennem is megtalálhatóak (na jó a szociopata talán nem, de ők meg úgysem sértődnek meg).

  • például, ha emberünk mérnöki, precíz beállítottságú, érdemes pontosan kimért terveket küldeni már első körben, és klasszikus geometriai elemeket használni.
    Az ilyen típusú embert könnyű felismerni személyesen. Mindene élére vasalt, és kényesen rendben tart mindent maga körül, online beszélgetésnél pedig annyira középen van a képernyőn, mintha csak Wes Anderson rendezte volna.

  • ha laza és fiatalos (bár ez a szó elveszti jelentését, ha kimondjuk) akkor érdemes az aktuális trendekkel tisztában lenni és nem kell feltétlenül jelentéstartalommal felruházni az adott logót.
    Az ilyen embereknek általában a beszédstílusok hétköznapi, laza, és nem céges keretek közé sorolódik, viccelődik és ne adj isten jópofáskodik is.

  • ha pedig szimplán szociopata (sajnos az bizonyított, hogy felsővezetésben, sikeres üzletemberek körében szép számmal akadnak), akkor nincs más dolgunk, mint a véleménye, ötletei alapján tájékozódni, kihozni a legjobbat a dologból, és beletörődni, hogy talán majd legközelebb szabadon tervezhetünk.
    Az ő típusát a legkönnyebb felismerni, már rögtön hatalmat gyakorol, egy emailben is, sajnos akkor sem fogja elfogadni a tervet, ha épp erre vágyott.

  • ritkán, de előfordul például az is, ha a megrendelő introvertált, ez esetben nehezebben törik a jég, lassan ad kézzel fogható választ, véleményt, viszont nagyon könnyű vele a közös munka.
    Online bátrabban kommunikál, nehezebb tetten érni az ízlését, tárgyilagosan alkot véleményt az első interakciók során. Könnyű felismerni a meetingeken, ugyanis nem jön el.

Empátia

Az igazi kulcs, ha empátiával fordulunk az ügyfél felé, és nem szakmai egóval, így sokkal könnyebb a közös munka. Nálam is vannak gombok (pl. passzív agresszió), aminek hatására könnyen elvesztem a türelmem. Érdemes ezeket a helyén kezelni, és konstruktívan a munkára koncentrálni, megoldásokat keresni. Szakmai berkekben szokás mondani, hogy hülye az ügyfél, hát sajnos minden ember az, csak mindenki máshogy, köztük mi is.

Lovas Tibor

Sokat látott designer, aki sokszor túl cinikus, de nem adja fel.

Lovas Tibor

Hozzászólások