2020. március 31.

Építs hagyományt és műveljük meg kertjeinket!

10 perc olvasási idő

Építs hagyományt és műveljük meg kertjeinket!

Ne aggódj, most is a design systemről fogok írni, csak kicsit másképp.

Hogy én mennyire csapkodtam kötelezőként Voltaire Candide-ját. Tán még arra is vetemedtem, hogy hangosan hülyézzem a címszereplőt infantilizmusa, és naivitása miatt.

Tényleg elveszted Eldorádó kincseit?! Te barom!

Persze a lila köd után megértettem, mit is jelentett a „műveljük meg kertjeinket” és később tán helyére is került a leibnizi hurráoptimizmus ellentéteként. Kicsit most is úgy érzem, hogy hasonló korban járunk, de ezt majd korunk Voltaire-e megírja.

Beszéljünk inkább a hagyományokról.

Hagyomány: „Régebbi korokból, néha írott feljegyzésekben fennmaradt v. íratlanul, többnyire nemzedékről nemzedékre szálló és vmely közösségben továbbra is érvényesülő szokás, erkölcs, ízlés, felfogás.” – a Magyar Nyelv Értelmező Szótára alapján.

Ha pedig a wikipedia szómagyarázatát nézzük, akkor: „…nemzedékről nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek…” – is olvasható. Tán e kettő az, ami jellemzően él az emberekben a hagyományokkal kapcsolatban.

Nem vagyok az a „hagyományőrző” típus, viszont a hagyományok rugalmasságát lenyűgözőnek tartom. Arra a rugalmasságra gondolok, hogy mindig képesek alkalmazkodni és idomulni a kor változásaihoz. Tudom, ez épp az ellenkezőjét mondja a fenti meghatározásnak, ám hadd világítsak rá.

Vegyünk egy példát. A házasság. A házasság egy globális hagyomány, ami egy sajátos kapcsolati formaként jelenik meg a történelem kezdetétől. Létezik monogámia, bigámia, poligámia, vegyes– és rokonházasság, meg még ki tudja mennyiféle verziója?!

Vannak helyek, ahol még mindig kasztok, vagy címek alapján házasodnak az emberek, és vannak, ahol már a nemek azonossága se számít.

Ha csak a magyar (államalapítás utáni) történelmet nézzük, itt is volt már pár kanyar házasság-ügyben. Az egyik ilyen legnagyobb változás II. Józsefhez köthető, aki megpróbálta bevezetni a ma is ismert házasság fogalmát. Ő volt, aki a polgári házassággal nemcsak az egyházról az államra ruházta az intézményt, hanem a vegyesházasságok problémáját is megpróbálta orvosolni. Skandalum! Mondták akkortájt a vallási oldalak résztvevői, felekezettől függetlenül. Micsoda ökumenizmus?! Így bele is telt 100 évbe, mire ezt sikerült rendezni, mi is történjen egy katolikus apa, református anya leendő gyermekével.

Ha az egyház szemszögéből nézzük, II. József súlyosan sértette az egyházak hatáskörét, ám a történelem később mégis őt igazolta. Ha nem indítja el a polgárság körében már égető igényként jelentkező reformokat, akkor tán már nem is lenne házasság. Azaz lehet, hogy lenne valami hasonló, de azt nem házasságnak hívnánk.

Ha egy hagyomány túl merev, akkor az eltörik, ami azt jelenti, hogy megszűnik. Az emberek számára inkább csak teherré és nyűggé válik, így elhagyják, elfelejtik, majd túllépnek rajta.

Nincs ez máshogy a design systemekkel sem.

Léteznek rendszerek, amik még szájhagyomány útján élnek, ám ez magában hordozza azt is, hogy torzul a rendszer és formálódik – olykor a nem kívánt formában. Mondhatnánk: organikus. Mondhatnánk, de inkább a hagyományőrzők memóriáján és saját érdekeik mentén formálódik. És vannak, ahol már megjelent az írásosság. Itt viszont a kialakított szabályok és útvonalak azok, amik olykor túlontúl merevvé tehetik a rendszert. Nem könnyű megtalálni az arany középutat, és őrzőként védeni a művet, egyben reformerként meghallani az idők szavát.

Kicsit Candide-ok vagyunk mostanság mindnyájan. Még csak most kezdődött viszontagságokkal teli utazásunk, ám lehet, hogy nagy segítségünkre válik, ha most elfogadjuk „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt”. A végén úgyis lesz mit művelni kertjeinken.

Köszönöm, hogy elolvastad. 👋

A fejléckép: Paul Gaugain – Tahitian Landscape

tomkato

Mindenkinek van egy jó sztorija.

tomkato

Hozzászólások