VS Code, az új kedvenc

Ha kódolásra adod a fejed, elkerülhetetlen, hogy valamilyen kódszerkesztőt vagy IDE-t használj. A minimalista szerkesztőtől a robosztus fejlesztői környezetig széles a paletta, ami ráadásul folyamatosan változik, így mindig jön valami új, ami esetleg jobb vagy másabb az előzőek tekintetében. Személy szerint azt vallom, hogy érdemes mindig kipróbálni az új lehetőségeket is, sosem tudhatjuk, mikor találunk egy jobb eszközt, mint az aktuálisan használt.

Az IDEális kódszerkesztő

Ha a szépség relatív, akkor a tökéletes editor is. Ahány ember, annyi feature-request. De inkább hanyagoljuk is a kliséket. Számtalan paraméter határozza meg, hogy melyik a számodra megfelelő fejlesztőkörnyezet. Programnyelv, verziókezelő rendszer, külső függőségek, miegymás. Továbbá ott van a szubjektív megítélés, én személy szerint nagyon vártam anno az Atom megjelenését, ám amikor feltettem, lomhának éreztem, az egyik gyakran használt speciális karakter billentyű-kombinációjára rákötöttek valamit és annyira balul sült el az „első találkozás”, hogy azóta is hanyagolom. Pedig biztosan nagyon jó és nem véletlenül felkapott, mégsem erősítem az Atom-felhasználók táborát.

Verébre ágyúval, ágyúra verébbel…

Számtalan esetben látom, akár kollégáknál is, hogy egy PHP fájlban egy érték átírásához megnyitja a PHPStorm-ot (a társított program miatt), kivárja, amíg az teljesen betölt, átírja az adott értéket, majd bezárja. Én ilyenkor rendszerint feszengek magamban, hogy miért is kellett ennyi idő és energia egy egyszerű művelethez. Az egyszerű feladatok, kis projektek esetén talán nincs mindig szükség a robosztus IDE megszámlálhatatlanul sok funkciójára, ugyanakkor a memóriát lefoglalja nekik. Az elmúlt 15 évben nem is tudom mennyi szoftvert használtam kódszerkesztésre, egy dolog azonban fix volt: a notepad++. A mai napig előszeretettel használom, és alapértelmezett szerkesztőként van beállítva.

Másik érdekes véglettel is szoktam találkozni, amikor valaki felsorolja a kódszerkesztője minden tudását, majd amikor szóba kerül, hogy mikor is használta utóljára, már kevésbé lelkes. Menő, hogy mindent (is) tud, de front-end fejlesztőként az a PHP ikon kihasználatlanul vár az eszköztáron arra, hogy megnyomja valaki véletlenül.

Szerintem

Szeretem a moduláris dolgokat, szerintem logikus az elképzelés, hogy legyen egy váz, ami mindenkinek megfelelő és saját íze szerint alakíthatja azt olyan kiegészítők használatával, ami neki végül a legmegfelelőbb lesz. A könnyű bővíthetőség kulcsszempont és ha az alapok jók, a felhasználók szeretni fogják és motiváltak lesznek a bővítmények gyártására. Jó példa erre a Google Chrome is akár, ahol egy-egy Chrome Extension percek alatt összeállítható és minimális erőfeszítéssel bárki elkészítheti a sajátját.

VS Code, az aktuális befutó

A Microsoft az elmúlt években igyekezett megválni a régen róla kialakult eltúlzott negatív képtől. Hiszen, amellett, hogy végre kiadott egy böngészőt, jelentősen nyitott az Open Source megoldások felé. Maga a Visual Studio is kedvelt szerkesztő, viszont amikor megjelent a kistestvére, a Visual Studio Code kifejezetten megörültem a dolognak és a többivel ellentétben, azonnal megszerettem azt. Feleslegesnek tartom felsorolni a feature listát vagy leírni ugyanazt, amit előttem már sok-sok cikkben megtettek, hogy ez miért is olyan nagyszerű.

Azt érzem, hogy amikor a VS Code készült, valóban figyelembe vették a fejlesztői igényeket. És mivel minden fejlesztő máshogy kódol, talán az okos univerzalitás lett a megoldás. Open source, ami dicséretes. Nem zabálja a memóriát és nem indexel be minden megnyitott fájlt feleslegesen és nincs tele olyan funkciókkal, amiket biztos, hogy sohasem fogok használni. Ugyanakkor eszméletlen sok kiegészítő készül hozzá, érthető és könnyű bővíthetőségéből adódóan. A kiegészítők által kényelmesen belőhetjük azt az állapotot, amikor már nem sima editor, de még nem is IDE amit használunk és minden a helyén van.

A kollégáim jórésze rábeszélés nélkül áttért már és függetlenül attól, hogy back-end vagy front-end fejlesztő, hatékonyan használja a mindennapokban. És még az Arduino-t is szereti:)

Zárásként

Úgy gondolom, nem tudok és nem is akarok meggyőzni senkit arról, hogy mit használjon, hiszen olyan sokféle igény van és mindenki mást szeret. Ugyanakkor nem egészséges, ha az eszköz határozza meg a munkafolyamatunkat és nem fordítva.