Fejlődni jó dolog

Sokat beszélgetünk az fps-ben arról, hogy folyamatos fejlődésre van szükség. Nem kérdés, hogy miért, ellenben az ügyfelek elvárják tőlünk a gyors és precíz munkát és ez a fejlődés ellen hat, de…

Amikor egy projekt kapcsán felmerül egy feladat, akkor a projekt menedzser nyomban vágja, ki a feladatra a legalkalmasabb ember, ki az, aki gyorsan és pontosan elvégzi azt és rá is osztja. Nyilván arra is ügyel, hogy minden feladattípusra legyen legalább két ember, ha az egyik lebetegedne, vagy szabadságon lenne.

Sokan azt gondolják, hogy ez így rendben is van. Szerintem meg nem. Minden munkahelyen alapkérdés, mik azok a dolgok, melyek motiválják az ott dolgozókat. A pénz? Nem. Minden csoda három napig tart és az örökkévalóságig sem lehet emelni a fizetést. Akkor? A kérdésre Dan Ariely adja meg a választ zseniális TED-es előadásában, melyet magyar felirattal is megnézhettek:

Nem fogom leírni, amit Dan elmond, inkább két gondolatot emelek ki belőle, amiért írom ezt a posztot. Egyrészt a visszajelzés fontossága. Tudom, hogy az a munka, amit végzek, hasznos más emberek számára. Másrészt és ennél le is ragadok, a kihívás!

Kihívás

Igen, a kihívás (és még 100x). Azaz megugrani olyan feladatokat, melyekhez komoly erőfeszítésre van szükség. Másképpen mondva: folyamatosan fejlődni akarunk, ha nem is tudatosan. Az a munkatárs, aki napi nyolc órában ugyanazt a munkát végzi kicsi változatossággal fűszerezve, egy idő után befásul, motiváció vesztett lesz és távozik.

Egy biztos: a változás

A scrum módszertanában pont azt szeretem, hogy csapat van és mindenkinek jut mindenféle feladat, ami elősegíti az edukációt is a rengeteg kommunikáció segítségével. Igen, sokszor ez fájdalommal jár az egyénnek, és mi emberek alapvetően lusták vagyunk (hiába mondasz mást), általában a könnyebb, kevesebb erőfeszítéssel járó utat választjuk. Amikor azt mondod, hogy ezt nem szeretem csinálni, annak egy oka van, nem próbáltad ki magad, nem küzdöttél meg a feladattal. Erről az edzés jut eszembe. Utálok hasizomra dolgozni. Miért? Mert az gyenge! De ha megerősítem, akkor szeretni fogom. Egyszerű a képlet, küzdeni kell, tágítani kell a határokat.

Ezt a képet biztos láttátok már az interneten, sokszor felbukkan. Zseniális. Elmond mindent. Ahhoz, hogy fejlődni tudj, ki kell lépni a komfort zónádból, ennyi. Miután nem vagyunk egyformák és sokan önmaguktól nem hajlandók elhagyni a komfort zónát, ezért a vezetők, középvezetők feladata, hogy elősegítsék azt. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni az adott egyén képességeit, illetve az ügyfél ráfordítása is fontos tényező, de mint minden esetben rá kell találni az aranyközépútra.

Te hogy csinálod? Ti hogy csináljátok? Mit gondolsz?
Ne tartsd magadban!